Napfelkelte a Krüger Park felett.
Reggel 5-kor indultunk a Sanbonaniból, amikor még teljes sötétség volt.

Ezzel a szafari-járgánnyal mentünk. Mi a hátsó üléssoron ültünk. 

A kocsi orrán egy külön ülés volt, ahol a "nyomolvasó" ült. Figyelte a nyomokat, illatokat, zajokat...

Alig indultunk el, máris egy bivalycsordával találkoztunk.

A bivalyok nagyon békések voltak. Közelségük nem volt fenyegető egy cseppet sem.

Ez egy aranyos kis bivalyboci és mögötte egy másik éppen szopizik.

Két komoly fej...
(...  lehetne Marx és Engels... :)...)

A bivaly orrán madárka ült, de nem zavarta el.

Ő felülről szemlélte a terepet...

Nyomolvasónk hamar elvezetett egy elefántcsordához.

Vezetőnk az elefántcsorda elé kanyarodott.

Egész közeljöttek az elefántok. 
A kiselefánt is ügyesen ki tudott csavarni egy nagyobbacska ágat.

Ez a nagy elefánt csak 1 méterre állt tőlem....:)

Végül kikerülve a kocsit elmentek mellettünk.

Igazi meglepetés volt ez az oroszlán ! (nem könnyű rájuk találni, mivel a sárga fűvel azonos színűek)

Békésen szundikált a fűben..

... aztán hirtelen mrégesen felállt (megfagyott a vér az ereinkben), ... 

... végül csatlakozott a többi oroszlánhoz, akik kissé hátrább aludtak a fűben. 

Szerencsére mind jóllakottak voltak,... ez volt a szerencsénk.

Ilyen szafari-járgánnyal vittek minket körbe.

Ahogy megálltunk, ez a rínó bébi kifutott a kunyhójából.

Várta a látogatók simogatását.

A vezetőnk be is ment hozzá simogatni.

A rínó bébi 5 hónapos és  250 kiló.

Ha kicsit idősebb lesz, visszakerül majd a természetbe.

Érdekes volt, hogy az égen vagy száz hatalmas madár körözött.

Egyszercsak az úton is megláttuk a nagymadarakat..

És íme, ez az oka, hogy a nagymadarak látogatják ezt a helyet: döghússal etetik őket.
A bűz elviselhetetlen volt.

A nagymadarak nem találnak ma már élelmet Afrikában, így kénytelenek a projektbe jönni ebédelni. 

Egy szép keselyű

Itt vadkutyákat is tenyésztenek. Ezek is veszélyeztetett fajok.