Source

		Source: http://www.ivica.info/kratkeprice.html#7	Back HR page <---

Kratke priće - Ivica Smolec		Short stories by Ivica Smolec	Novellák Ivica Smolectől
	KIRO	KIRO	KIRÓ
Kiro se dokoturao do mene na kotačićima pričvršćenim za batrljke svojih nogu. Široki osmijeh prepoznavanja, veseo glas.		Kiro was rollling to me on wheeled board attached to the stump of his leg. He had wide smile recognizing me, and asked me in a happy voice.	Kiró odagurult hozzám a combcsonkjára erősített kerekesdeszkán. Széles mosollyal jött és vidám hangon kérdezte:
- Šefe, imaš danas kunu?		- Chef, do you have some Kuna for me?	- Főnök, tudsz nekem kunát adni?
- Nemam, Kiro, tanak sam, drugi put! I sam sam gladan, nemam ni za sendvič! I ne zovi me “šefe”, već sam ti rekao! – viknuo sam kroz otvoren prozor moje stare “Kie”, da nadglasam buku prometa:		- No, I don't have Kiro, I am out of money. Maybe another time. I am also hungry, but do not have money for a sandwich! And do not call me "chef", I already told this to you! - I talked to him loudly through the open window to my old "Kie" fellow, to over-shout the noise of traffic.	- Nem, nincsen Kiró. Én is kifogytam. Talán majd máskor. Én is éhes vagyok, de nincs egy szendvicsre való pénzem sem! És ne hívj engem "főnöknek", ezt már sokszor mondtam neked! - kiáltottam ki a nyitott ablakon az én öreg "Kie" barátomnak túlkiabálva a forgalom zaját.
- Šefe, skreni na onaj parking, nešto važno će ti kažem! Kiru sam upoznao na tom križanju, obično sam mu pružao novčić kroz prozor. Nisam imao pojma što bi mi on to tako važno imao saopćiti ali sam skrenuo na parkiralište čim mi je to dozvolilo zeleno svjetlo na semaforu. I on je iskoristio istovremeno zeleno svjetlo za pješake i projurio preko zebre, odguravajući se o asfalt dlanovima u rukavicama. Izvježbanost je učinila da je jurio kao na motorni pogon.		- Chef, come out to the parking place, I will tell you something important! I met Kiro for the first time in this road crossing, and usually I gave him change through the window. I had no idea what is so important that he wants to tell me. I drove out to the parking place, as the traffic light turned to green. At the same time, while the light was green for the pedestrians, Kiro was rolling to me quickly, pushing himself by his palms in gloves across the zebra . On his wheel board he was able to ride as fast as a motor bike.	- Főnök, gyere ki a parkolóba, mondani akarok valami fontosat! Kirót abban az útkereszteződésben ismertem meg, és általában adtam neki aprópénzt az ablakon keresztül. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet az a fontos dolog, amit mondani akar nekem. Mivel a közlekedési lámpa éppen zöldre váltott, kiálltam a parkolóba. Ő - kihasználva a gyalogosoknak szóló zöld jelzést - gyorsan odagurult hozzám a zebrán, kesztyűs kezével lökve magát az aszfalton. Olyan gyorsan száguldott, mintha motoros járgányon menne.
Zaustavio se kraj auta, mahnuo mi da izađem i produžio do prazne klupe u hladu. Sad mi stvarno nije preostalo ništa drugo nego da odem do te klupe. Sjeo sam, on je skinuo svoje “pogonske” rukavice i odložio ih na klupu. Uzeo je ruksak s leđa, izvadio iz njega pola kruha i razmotao papir u kojem je bila narezana tirolska salama.		He stopped at the end of my car, and waved to me to get out from the car and go to a bench in the shade. Now I did not have much choice, I went to the bench. I took place on the bench. He took off his "driving" gloves and put them on the bench. He opened his backpack, he took out half loaf of bread, and unwrapped a paper pack of sliced Tyroler salami.	Megállt az autómnál, és intett, hogy szálljak ki, menjek oda egy padhoz, ami az árnyékban volt. Nem maradt más választásom, odamentem a padhoz. Leültem. Ő lehúzta a "motoros" kesztyűjét, és a padra tette. Levette a hátizsákját a hátáról, kivett belőle egy fél kenyeret, és kibontott egy papírcsomagot, amelyben szeletelt tiroli szalámi volt.
- Evo, šefe, danas ja tebe častim!		- Well, chef, today you are my guest!	- Nos főnök, ma én vendégellek meg téged.

KIRO

KIRO

KIRÓ