BACK TO HR page

Source: http://solair.eunet.rs/~igla/miljkovic.html

Branko Miljković: GROB NA LOVĆENU	Branko Miljković: TOMB ON LOVĆEN  (draft translation by Ámon Klára)	Branko Miljković: TOMB ON LOVĆEN  (second translation by Ámon Klára)	Branko Miljković: SÍREMLÉK A LOVĆENEN  (Ámon Klára magyar fordítása)
Ali ne, to još uvek nije vreme. To je jedno mesto koje prepoznajem u prostoru. Mrtve su gore odakle ta reč dođe. Sfingo s pticom lažljivom umesto lica koje savlada tajna iza slepe maske. Rođenje je jedina nada. Vidim smele mostove preko kojih nema ko da prođe. Spavaj ti i tvoja sudbina pretvorena u brdo, kruta gde provejava smrt i ljubav ne spašava. Dan i noć si pomirio u svoj smrti što nas obasjava. Taj san je u noći produžetak dana i puta. Šta si ptica ili glas koji luta pod divljim nebom gde te pesma ostavila samog na vrhu Lovćena s čelom punih sunca, tamo gde ne postoji vreme, gde jedna svetlost žuta negde u visini čuva otisak tvoga lica. Čovece tajno feniks je jedina istinska ptica.	No. The time does not exist here at all. This is just a place That is known in this land. The dead are on the mountain where the word came from Sphynsk with a bird pretending the face of winner Secret face behind a mask. The birth is the only hope. I see daring bridges which nobody can pass. Sleep thou, and thy fate turned into a rigid hill, Where death creeps and love vanished. Day and night are unified in death, which shines on us. The dream is turning the day and time into night. The  bird and  voice are flying under the wild sky, then the song is left on the the peak of Lovćen in the bright sun, there where the time does not exist, where a yellow light in the heights will keep the shape of your face. The wild secret phoenix is the only true bird.	No. The time does not exist here at all. This is just a place of Immense and loneliness. The dead from the height whishper to us. The Sphynsk with a bird pretends glory But behind the mask a sceret mistery. The birth is the only hope, forming Fragile  bridges, impossible for crossing. Sleep thou, thy fate turned into a rigid hill, Where death creeps and love vanished. Day and night are unified in shining death, The dream is turning the daytime into darkness. Bird and  voice are flying to the wild sky, And the song is overwhelming  the peak of Lovćen in the bright sun, where the time is immense, where a yellow light  in the heights is forming the shape of your face. The wild phoenix is flying in eternity.	Az idő -  nos az itt nem létezik. Ez pusztán egy hely, Kietlen és végtelen. A holtak a hegyen ezt üzenik. A szfinx a madárral győzelmet mutat, Valódi arca álarccal rejtve marad. Az új élet itt a titkos remény, Merész híd, melyen nincs átkelés. Aludj csak, élted masszív hegyekbe tért, Hol szerelem helyett halál a lét. Nappal és éjjel itt fényes halállá válnak, A hang s a madár vadul magasba csap. S a Lovćenen a dal keringve száll, Körüllengve a hegyek ormát. Az idő végtelen aranysugara, A magasban arcod körvonalazza. A vad főnix madár a fellegekben jár .
Petar II Petrović Njegoš (1813-1851), montenegrói fejedelem, püspök és költő mauzóleuma a Lovćen hegy csúcsán található, 1660 méter magasságban a tengerszint felett.  A csodálatos emlékműhöz út vezet Cetinjéből 20 km hosszan. A parkolótól mauzóleumig azért még hátra van 461 lépcsőfok. A mauzóleum remekművét a világhírű horvát szobrász és építész, Ivan Meštrović (1983-1962) készítette.  A kilátóból csodáltos panoráma nyílik a környező tájra.  A hely szellemisége és a lenyűgöző táj íhlette a fenti költemény megírására Branko Miljković (1934, Niš–1961, Zagreb) szerb költőt. A tragikusan fiatalom, 27 évesen elhúnyt költő a szerb irodalom egyik leghíresebb költője volt. Esszéket és kirtikákat is írt, valamint francia és orosz versek műfordítója volt. Petar II Petrović Njegoš (1813-1851), the ruler, bishop and poet  of Montenegro has his mausoleum on the peak of Mountain Lovćen, in the height of 1660 m above the sea level. The amaizing monument van be reached  from Centinje on paved road. From the parking place 461 stairs lead up to the mausoleum, which is a wonderful masterpiece of the world-famous Croatian sculptor and architect Ivan Meštrović (1983-1962). From the viewpoint the panorama is fascinating. The spirit of this spectacular place inspirated the Srebian poet Brano Miljković (1934,  Niš - 1961, Zagreb) for creating the above poem. The young poet tragically died in his age of 27 years, and he was one of the most famous poet of the Serbian literature. He was essayist, crticist and also transleted French and Russian poems.